Általánossá válik a félvezetős, integrált áramkörökből készült memória is.

Az új technológiának köszönhetően tovább csökken a hardver ára, egy számítógéprendszer árának már akár 75%-a is lehet a szoftver.

A távadatátvitel lehetővé teszi gyakorlatilag bármelyik két gép összekapcsolását és napjainkra már szinte mindegyik számítógép kapcsolódik valamilyen hálózathoz.

Megjelenik a mikroprocesszor, majd ezt felhasználva rohamosan elterjed a személyi számítógép. Általánossá válik használatuk szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, grafikára, adatbáziskezelésre, stb.

Az operatív tár mérete jelentősen nő: egy közepes második generációs gép (IBM 1401) memóriájának mérete jellemzően 4 és 16 kbájt között volt, a negyedik generációs IBM 4341-nek már ezerszer akkora, 4-16 Mbájt volt a memóriája.

 

 

1970-ben jelentik be az IBM System/370-es gépcsaládot, ami meghatározó volt a negyedik generáció elején. A család elnevezésében a 70 a hetvenes évekre utal. A gépcsalád népszerűségére jellemző, hogy más gyártók is építettek velük kompati­bilis számítógépeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ted Hoff, a Stanford University mérnöke tervezte. Az Intel készítette, egy 7 mm oldalhosszúságú négyzet alakú szilíciumlapkán 2300 tranzisztort tartalma­zott.

 

 

 

 

 

1974-ben forgalomba kerül az első programozható zsebszámológép, a Hewlett-Packard által gyártott .

 

 

 

 

 

 

Magát a gépet eredetileg mint alkatrészt adták el, de némi plusz pénzért teljes értékű gépet lehetett belőle összeállítani. Habár nem volt billentyűzete, de "programozni" az előlapi kapcsolókkal lehetett - és mivel nem volt videó-kimenete (sem), az eredményt LED-diódákra adta ki.

 

 

 

 

1974-ben a Stanford Egyetemen üzembe helyezik a számítógépes orvosi diagnosztikai rendszert.

1976-ban üzembe helyezik az első Cray-1 szuperszámítógépet.

Az 1970-es években jelenik meg az interaktív számítógépes tervezés.

 

 

-                  Szuperszámítógép: legismertebb típus a CYBER és a Cray. A Cray a kiépítéstől függően akár 20 millió dollárba is kerülhet. Speciális födém kell alá, hogy elbírja a súlyát. A vételi ár tartalmazza két teljes munkaidőben foglalkoztatott karbantartó mérnök díját is a gép egész élettartamára. Az installált szupeszámítógépek száma nem éri el ekkor még a 150-et.

-                  Nagyszámítógép (mainframe): nagy cégeknél (bankok, kereskedő és gyártó cégek, kormányhivatalok) ezek végzik az adatfeldolgozás zömét. A jellemző áruk 400.000 és 1.000.000 dollár között volt. Üzemeltetésük klimatizált helyiségben történik.

-                  Miniszámítógép: kisebbek, lassabbak és olcsóbbak a nagygépeknél. Nincs különleges környezeti működési feltételük, az iroda sarkában is állhatnak. Jellemző áruk 20.000-40.000 dollár volt.

-                  Mikroszámítógép: mikroprocesszort használ. Személyi számítógépnek is nevezik. Nagygépre kötve lehetővé teszik a munka megosztását a nagygép és a mikrogép között. Vannak hordozható gépek is. A méret csökkentésének a billentyűzet és a képernyő használható méreten tartása szab korlátot.

 

 

Seymour Cray eredetileg a CDC-nél (Control Data Corporation) dolgozott szuperszámítógépek fejlesztésén. 1972-ben megalapí­totta saját cégét, a Cray Research-öt.

Az első általa tervezett szuperszámítógép, a Cray-1 1976-ban került kereskedelmi forgalomba. Mintegy hétmillió dollárba került, csak kormányhivatalok és igen nagy cégek tudták megvenni.

Ez volt az első olyan számítógép, amely képes volt másodpercenként több mint százmillió műveletet végrehajtani. Az alapműveletek végrehajtási ideje 12,5 ns.

A sok megoldandó technológiai probléma közül ez egyik legfontosabb az volt, hogy hogyan vezessék el a nagysebességű áramkörök által termelt hőt. Ezt úgy oldották meg, hogy az áramköröket freonnal hűtött függőleges lapokra szerelték.

Azóta építettek ugyan gyorsabb számítógépeket is, de a Cray-1-et azóta is használják összetett problémák matematikai tanulmányozására (ilyen problémák például a beszédfelis­merés, az időjárás előrejelzése, valamint a fizikai és a kémia alapkérdései).

A Cray-1 a teljesítmény nem hivatalos mértékegységeként is nyomot hagy maga után: néhány új szuperszámítógépet 1000 Cray teljesítményűre terveznek.

Az imponáló teljesítményadatok ellenére mindennapjaink meghatározó számí­tástechnikai tényezői mégsem az egyre tökéletesebb szuperszámítógépek, hanem az ellenkező véglet, a személyi számítógépek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1974-ben egy kis cég New Mexico-ban piacra dobta az Altair 8800 nevű személyi számítógépet egy összeszereletlen készlet formájá­ban. A készlet nem egészen 400 dollárba került. Az információ bevitelére a gépnek nem billentyűzete volt, hanem csak egy kapcsolótáblája. Ez volt az első, kimondottan személyes felhasználásra tervezett asztali számítógép. Igaz ugyan, hogy az Altair kapacitása 1%-a sem volt a Hewlett-Packard 1991-ben kiadott, egy tenyérben elférő számítógépének, de ez a gép indította el a számítógépes elektronika máig tartó forradalmát.

 

A mikroszámítógép-készlet iránt hirtelen olyan nagy kereslet alakult ki, amire senki sem számított. Számtalan kis cég alakult az új piac igényeinek kielégí­tésére. Az első nagyobb elektronikai cég, amely belekezdett személyi számítógé­pek gyártásába és árusításába, a Tandy Corporation volt. Ők 1977-ben kezdték árusítani számítógépüket, amellyel hamarosan uralkodóvá váltak a piacon. Gépüknek két vonzó tulajdonsága volt: egy billentyűzet és egy katódsugárcsöves monitor. A gép népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy programozni lehetett és a felhasználó mágneskazettákon tárolni tudta az információt.

Sok hardvergyártó kezdett ezután kész személyi számítógépeket árulni, a szoftverfejlesztők pedig olyan programok készítésébe fogtak, amelyekkel ezek a számítógépek alkalmasak voltak szövegszerkesztésre, adatfeldolgozásra és rajzolásra.

 

Két mérnök-programozó (Stephen Wozniak és Steven Jobs) Apple Computers néven alapí­tott egy számítógépgyártó céget.

 

 

 

 

 

 

 

Az első Apple számítógépet 1977-ben adták el. A számítógépeiken alkalmazott újítások között volt a kiterjesztett memória, az adatok és programok tárolására szolgáló olcsó lemezmeghajtó és a színes grafika.(!) Az Apple lett az Egyesült Államok történelmének leggyorsabban növekvő cége. Az ő sikerük is sokaknak ösztönzést jelentett, hogy ezen a területen próbál­kozzanak. Az évtized végére a személyi számítógépes piac teljesen kialakult.

 

1979-ben jelent meg a VisiCalc, az első táblázatkezelő program. Ezzel már a programozásban gyakorlatilag teljesen járatlan emberek is komoly és összetett problémák megoldására tudták a számítógépet használni. Igen fontos tényező volt a mikroszámítógépek robbanásszerű elterjedésében.

 

1981-ben az IBM piacra dobta saját mikroszámítógépét, az IBM PC-t. Bár nem használta fel a legújabb technológiákat, a PC mérföldkővé vált a számí­tástechnikában. Bebizonyította, hogy a mikroszámítógép nemcsak egy divatos irányzat, hanem az üzleti élet szükséges eszköze. További érdeme, hogy olyan operációs rendszert használt (DOS), amely hozzáférhető volt a többi számító­gépgyártó cég számára is, és így a piac szabványosodásához vezetett.

 

Ugyancsak 1981-ben készítette el Adam Osborne az első hordozható mikro­számítógépet, az Osborne 1-et.

A gép súlya kb. 11 kg volt, a memóriája 64 kB kapacitású és 1.795 dollárért árulták.

 

 

 

 

 

 

A személyi számítógép olyan olcsó, hogy egy magánszemély is könnyű­szerrel megveheti. Ráadásul minél többet vesznek belőle, annál olcsóbb, hiszen a nagy sorozatú gyártás minden termék árát leviszi. Beindult egy olyan folyamat, ami a mai napig tart: olcsóbban lehetett számítógépeket előállítani, ezért olyan helyeken is kifizetődő volt az alkalmazásuk, ahol korábban nem. Ezért sok számítógépet lehetett eladni, több mikroprocesszort kellett gyártani, így a számítógép még olcsóbb lett. Ezért még több helyen lehetett használni, ezért még többet gyártottak, ezért még olcsóbb lett, és így tovább.

 

 

Az 1980-as években a számítógépek rohamléptekkel váltak egyre kisebbé, jobbá és olcsóbbá. A nagyobb teljesítményű hardver összetettebb, könnyebben kezelhető programok készítését tette lehetővé. Ezért a számítógépek egyre gyorsabb processzorokkal, egyre nagyobb háttértárakkal és egyre nagyobb memóriával készültek.

 

Az egyik legkiemelkedőbb újítás az egyszerűbb, felhasználóbarát módszerek bevezetése volt amikroszámítógépek működésének vezérlésére. A hagyományos, parancsvezérlésű operációs rendszert felváltotta a grafikus felhasználói felület (graphical user interface, GUI). Az ilyen felületet használó gépeknél, mint pl. az Apple Macintoshnál (majd később a Windowst futtató IBM PC-knél) a felhasználónak csak egy ikont kell a képernyőről kiválasztani egy funkció végrehajtásához.

 

Ma már beszédvezérlésű gépek is léteznek: a felhasználó a köznapi beszéd szavaival, annak nyelvtani szabályai szerint beszélve adhat parancsot a számítógépnek.

 

1992-re a számítógépgyártás vált a világ leggyorsabban fejlődő iparágává.

 

1994-ben a világon mintegy 120 millió IBM-kompatibilis személyi számítógépet használnak. A fő felhasználó már nem az állami apparátus, hanem a magánszektor. 30 éve még az Egyesült Államok kormánya vásárolta meg az ország számítógép-termelésének 62%-át, ebben az évben már ez az arány nem éri el a 4%-ot. Bár ebben az évben az USA kormánya több mint 25 milliárd dollárt költ számítógépekre és számítástechnikai szolgáltatásokra, mégis csak 4 évente tudja lecserélni számítógépeit, szemben a magánszektorra jellemző 13 hónappal.