Neumann Jánost a modern számítógép atyjának tekinthetjük. Elvei alapján működnek mai számítógépeink is. Neumann több más amerikai magyar emigráns tudóssal is együtt dolgozott, akik szintén szerepet vállaltak a számítástechnika fejlődésében.
A Neumann-elvek
A ma használt számítógépek felépítését, működését nagyban meghatározta Neumann János munkássága. 1946-ban a „First Draft of a Report on the EDVAC by John von Neumann című jelentésében fogalmazta meg azokat az elveket, amelyek alapján a mai számítógépek is felépülnek. Ezek az elvek röviden a következők [5]:
1.A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlő és végrehajtó egységgel rendelkezzen.
2.Kettes számrendszert használjon.
3.Az adatok és a programok ugyanabban a belső tárban, a memóriában legyenek.
4.A számítógép legyen univerzális.
5.Folyamatos emberi beavatkozás nélkül hajtsa végre a műveletsort, logikai döntéseket hozva feldolgozás közben.
Kemény János (1926-1992), a Dartmouth Kollégium rektoraként kötelezővé tette a számítógépek (terminálok) használatát a bölcsész és jogi karon is, és e célból megalkotta az elvont gépi programozás helyett a BASIC nyelvet (Beginner’s All-purpose Symbolic Instruction Code = a kezdők bármely célra használható szimbolikus utasítás kódja).
Szintén Kemény János nevéhez fűződik az osztott idejű számítógép hálózat is, melyet az IBM első Robinson-díja ismert el.
Munkájában a fizikus Szilárd Leó közreműködött, ő vezette be az információ elemi kvantumát (igen/nem), amit ma a bit néven ismerünk.
Megemlítendő még a Time hetilap által 1997-ben az év emberének nevezett Andrew Grove (Gróf András) is, aki az INTEL vezéreként évente megtöbbszörözte a mikroprocesszorok sebességét.
Az érdeklődők számára ajánlom
DR. RAFFAI MÁRIA: A hazai számítástechnika története informatikatörténeti szakkönyvét, amely elérhető .pdf formátumban az interneten is!
+ egy kis érdekesség: Az első magyarországi számítógép
Magyarországi vonatkozása is van a számítógépkutatásnak. 1956 nyarán a Kibernetikai Kutatócsoport (KKCS) létrehozta az M3-at, ez volt az első magyar számítógép. A végleges változat csak 1959-re készült el. S hogy mire is lehetett használni ezt a szerkezetet? Például tervhivatali mátrixokat számolt ki, bonyolult matematikai és nyelvészeti problémákat oldott meg, és az épülő Erzsébet híd statikai számításainak az ellenőrzését is el tudta végezni.
Az M3 tárolásához egy kb. 60 m2-es teremre volt szükség, amelyben egy ventilátor gondoskodott a hűtésről. A teremben nagyon meleg volt, hiszen a több száz elektroncső pillanatok alatt befűtötte a termet. A programozás kezdetekben rendkívül nagy nehézséget jelentett, hiszen a programozók is tapasztalatlanok voltak, így ha valahol elakadt a program, akkor a futtatást elölről kellett kezdeni, ami a sebessége mellett nem is jelentett olyan kicsi időveszteséget. Az input-output információkat telexszalag segítségével oldották meg. A gép nyolcas számrendszerben működött, az eredmények is ebben a számrendszerben jelentek meg. Az M3 operációs rendszer nélküli gép volt. A programozása gépi kódban történt. A memóriája 1024 szavas, 31 bites szavakból állt.
Érdekesség: Az M3 költsége csak töredéke volt az Egyesült Államokban ekkoriban használt UNIVAC számítógépekének.
+ még egy (mert befejezni nem lehet, csak abbahagyni...)
Roska Tamás és a látócsip
A Roska Tamás akadémikus vezette kutatócsoport több, mint tízévi, amerikai-spanyol együttműködésben végzett munka eredményeként a jelenleg alkalmazott számítógépek működési elvétől gyökeresen eltérő konstrukcióval dolgozó analogikai számítógépet fejlesztett ki. Az elnevezés az analóg és a logikai működés egyesítésére utal. Roska Tamás szerint a digitális technika ismert fizikai alapjainak és működési módjainak átgondolása igencsak időszerű volt. Az optikai érzékelők - így például a kamerák - ontják az analóg jeleket, ezek digitálisra konvertálása pedig nem megy olyan könnyen, lassú és energiaigényes folyamat. „Azokon a területeken - mondja Roska -, ahol változó jelek tömegével kell dolgozni, olyan számítógép válhat be, amelyben közel kerül egymáshoz az érzékelés és a feldolgozás.”
Az analóg módon működő és logikai műveletekre képes komputer, az analogikai számítógép lelkét, a CNN csipet Leon Chua, a Berkeleybeli University of California kínai származású amerikai professzora és tanítványa, L. Yang találta fel 1988-ban. A CNN egy Cellurális Neurális/Nemlineáris hálózat. Olyan processzorsereg, amelyben az egyes processzorok (cellák) egy négyzetrács csúcspontjaiban foglalnak helyet. Mindegyik cella a közvetlen környezetében lévővel van összeköttetésben, azoktól hatást kap, illetve azokra hat. Ezek a hatások alakítják ki a CNN működését. Erre építve 1992-ben Roska és Chua megalkotta az úgynevezett CNN Univerzális Gépet, amely egy kétdimenziós rácson több ezer CNN elemi processzort tartalmaz. A CNN csip maga egy vizuális mikroprocesszor, amelyben minden egyes tranzisztor fényérzékelő optikával rendelkezik.
Az analogikai számítógépben a jelek folytonosak, érzékszerveinkből mintegy hullámszerűen terjednek tovább az idegrendszerben. Ezért a tudósok ezt a modellt hullámszámítógépnek is hívják. Egy új számítógépfajta jelent meg: vizuális mikroprocesszorként (látócsipként) már működő példányokat is lehet vásárolni. A számítógép alapelvét agykutatók, Hámori József, Frank Werblin és mások munkái inspirációjára alkotta meg Roska Tamás és Leon Chua. Ma már megszületett az új retinamodellnek a vizuális mikroprocesszoron történő részleges megvalósítása is, Bálya Dávid fiatal magyar kutató jóvoltából.
2002. március 2-án a Bolyai-díjat RoskaTamás vehette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.