Az integrált áramkört (IC-t) 1958-ban fedezte fel Jack S. Kilby a Texas Instrumentsnél és Robert Noyce a Fairchild Semiconductornál. Ez az eszköz a harmadik generációs számítógépek jellegzetes építőeleme.
A tömegtermelés 1962-ben indult meg, az első integrált áramköröket tartalmazó számítógépek pedig 1964-ben kerültek kereskedelmi forgalomba.
A számítógépek több tevékenységet tudnak párhuzamosan végezni. Előrelépések történnek a távadatátvitelben.
Az integrált áramkörök tovább csökkentették a számítógépek árát, méretét és meghibásodási gyakoriságát. Ez tovább növelte a számítógépek iránti keresletet: az 1970-es évek elejére több mint 100.000 nagyszámítógépet és ugyancsak több mint 100.000 miniszámítógépet helyeztek üzembe. A harmadik generáció korszakát kb. az 1965-1971-es évekre lehet tenni.
Mérföldkőnek számít a Gene Amdahl tervei szerint készült IBM System/360-as megjelenése 1965-ben (már 1964-ben bejelentették, de csak 1965-ben szállították először). 
Ez egy egész gépcsalád volt, amit eleve úgy terveztek, hogy a számítástechnikai teljesítmény széles skáláját átölelje. A család hat különböző teljesítményű modellből állt. Ezek egymással kompatibilisek voltak mind a hardver, mind a szoftver terén. Így megtehette azt egy cég, hogy a legolcsóbb olyan modellt vásárolja meg, ami éppen megfelelt pillanatnyi igényeinek, és később az igények növekedésével bővítette a memóriát, nagyobb teljesítményűre cserélte a gépet vagy még több perifériát adott hozzá. A már kész programjait azonban változatlanul használhatta az új gépen is, legfeljebb a futásidő és a memóriaigény változott.
Több szempontból is a korszak legnagyobb hatású számítógépe volt az IBM 360-as, sok jellegzetessége gyakorlatilag szabvánnyá vált a számítógépiparban.
szttort.blog.hu/media/file/A harmadik generációs számítógépek korszaka.ppt
